Miközben néha úgy tűnik, hogy az emberi élet melléktermék a nagy folyamatokban, s oly sokszor eszköze csupán tárgyainak, időnként nem kell-e mégis az emberi életet mércévé tenni s azon lemérni minden eszmét, ami tervvé vált, és tervet, ami tetté vált, hogy mit tud adni ennek a törékeny, múlékony, naphoz kötött, de örökkévalóságra áhítozó, létében szűkös, mégis a mindenséget kísértő, minden tettre és figyelemre valóban egyedül érdemes emberi életnek?
 
[Az életmód az időben,
a tárgyakban és az értékekben.
Budapest: Gondolat, 1977. ]