Ártó-védő társadalom

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1989
343 oldal

[Részletek a kötet fülszövegéből] A könyvet, amelyet az Olvasó a kezébe vesz, azzal a szándékkal írtam, hogy az ismeretek közül a társadalmi ártalmakra fordítsam a figyelmet, mert abban a romlásban, amelyet a halálozási és megbetegedési adatok tükröznek, kardinális szerepe van a társadalomnak és a teherviselés társadalmi problémájának.
A könyv vitairat is: vitatkozom minden egyoldalúsággal, vitatkozom az egyokú megközelítésekkel, vitakozom azokkal, akik az egyedi emberre hárítják a felelősséget, akik a hibát elkövették, de nem javítják ki, pedig az eszköz a kezükben van.
Az orvosi kórtanokat olvasva csak azt lehet csodálni, hogy egyáltalán van még ép ember, mert annyi minden veszélyezteti az egészséget. A kutatásaimból elébem táruló társadalmi kórokozók ugyanezt a riadalmat okozták: hogyan lehet egyáltalán épen maradni ennyi tehertétel, kockázat közepette? Mekkora kiegyensúlyozó erőre van szükség a mikróbák és makróbák veszélyével telített világban az életben maradáshoz? Végül is hatalmas az életerő forrás.
A csoda nem az, ha megbetegszünk.
A csoda az, hogy meggyógyulunk, hogy élünk.
A teljes kötet >>>

RECENZIÓK A KÖTETRŐL

Hanák Katalin: Az ember vált bűnbakká
Magyar Nemzet, 1989. november 6.
A teljes recenzió >>>

Tardos Katalin: Csoda, hogy élünk
Hiány, 2 (1990)/6, 32–33.
A teljes recenzió >>>

Szalai Júlia: Mi is árt az egészségnek?
Holmi, 1 (1990)/4. 465–467.
A teljes recenzió >>>