Kalandozások az időben

Fazekas Gergely recenziója
(Népszabadság, 2009.04.22)

Losonczi Ágnes korábbi könyvei is túlléptek többnyire a hagyományos értelemben vett szociológia szaktudományos világán, legújabb kötete azonban e tekintetben valamennyi korábbi munkáját felülmúlja. Még akkor is, ha minden sorából érződik a szerző társadalomkutatói habitusa. Az ember ideje - Esszék az időről címet viselő kötetet - miként a bevezetőből és nyelve szenvedélyességéből kiderül - személyes igény hívta életre.

Több évtizedes kutatói életművét áttekintve Losonczi Ágnes azzal szembesült, hogy foglalkozott bár élete során zeneszociológiával, az életmód kérdéseivel, egészség és társadalom viszonyával, vagy éppen a történelmi traumatizáció jelenségével, tulajdonképpeni tárgya soha nem volt más, mint az idő. "Úgy éreztem, végre egyszer szembe kell néznem vele" - írja a bevezetőben.

E szembenézés története ez a könyv, ahogyan lenyűgözően szerteágazó életművét az idő perspektívájából tekinti át újra, ahogyan párbeszédbe lép az időről szóló legjelentősebb gondolkodókkal Szent Ágostontól Borgesig ésHeideggerig, ahogyan születésről és öregségről beszél fontos kutatásaira alapozva, vagy ahogyan mítoszokból és vallási elméletekből kiindulva a XXI. század társadalmi jelenségeiig követi nyomon az idő "történetének" alakulását. Vállaltan és szigorúan személyes nézőpontból.

És e "kalandozások az időben" - miként ő nevezi - éppen attól válnak oly magukkal ragadóvá, hogy nem valamely tudományos tézis igazolását vagy kutatási eredmény felmutatását célozzák, hanem egy hallatlanul érzékeny ember szellemi univerzumába engednek bepillantást. Losonczi Ágnes Holnap Kiadónál gondozott kötete rendkívüli tudásanyagot halmoz fel az idővel kapcsolatban, legfőbb erénye mégsem ebben rejlik. Sokkal inkább abban a visszafogott derűben és letisztult bölcsességben, amely a mívesen megmunkált mondatok és a lenyűgözően nagy ívű gondolati koncepció mögül szünet nélkül sugárzik.